Az üzleti életben való tevékenységeim kapcsán sokféle szerepben voltam már. 
Voltam értékesítő, ügyfél, melós, telemarketinges, szakember, specialista, megfigyelő, coach, HR-es stb.

Amiről ebben a cikkben írni akarok az a szakember és az ügyfél kapcsolata egy adott munka kapcsán.

Az ügyféllel való első kapcsolatfelvétel általában nagyon meghatározó.
Erre az 5 évig tartó telekommunikációs karrierem során nagyon oda is figyeltem és láttam, hogy legtöbbször működik a rendszer. Ha én kedves vagyok az ügyféllel, akkor Ő is velem.
Aztán persze voltak pofonok is, amik abból adódtak, ha valami "elromlott" az ügyfél és köztem. Reklamáltak, elégedetlenkedtek, annak ellenére, hogy én "jófej" voltam. Hmmm, akkor lehet, hogy ez nem lineáris?

Ami változott bennem az "előző karrierem" óta, hogy nem akarok semmit az ügyféltől. Nincsen elképzelésem arról, hogy az adott ügyfél kapcsán mennyi jutalékot akarok bezsebelni, milyen szolgáltatást akarok neki eladni, hanem egyszerűen a vele való kapcsolatot, kommunikációt egy közönséges beszélgetésként élem meg, amiben érdekel az ügyfél, kíváncsi vagyok arra, hogy ki ő? honnan jött? Mik az elképzelései és hogy milyen munkát szeretne velem elvégeztetni?

A legfőbb különbség a két dolog között, hogy az egyik esetben (ahogy régen csináltam) a fejemben rengeteg elképzelés volt, hogy az adott ügyfél nekem mire lesz jó, én mit fogok tudni neki eladni és ezáltal egyrészt rengeteg buktatója volt a sztorinak, másrészt az ügyfélről a vele való ügyfél-értékesítő kapcsolatban nem tudtam meg semmit. Lehet, hogy az igényeit gépiesen egy lista alapján felmértem, de az értékesítői folyamatok labirintusában, általában egyik kérése sem volt teljesíthető abban a formában ahogyan Ő elképzelte, hanem csak úgy ahogy ez a cég fejében megfogalmazódott. Amit nehéz volt átültetni a valóságba.

Ami számomra a két dolog közötti váltást meghozta az az igény bennem, hogy az ügyfelet ténylegesen meghallgassam és meghalljam mit szeretne. Mikor ezt a gyakorlatban elkezdtem alkalmazni, akkor sok meglepő dolog történt. A kommunikáció fesztelenebb és természetesebb lett. Nem kellett alkalmaznom értékesítési technikákat és nem volt számomra elkeserítő, azaz nem éltem meg csalódásnak ha egy üzlet nem jött létre, hanem az is csak egy lehetséges konklúziója volt minden beszélgetésnek, kapcsolatnak. 

Ezt a fent leírt különbséget valahogy úgy tudtam megfogalmazni, hogy eleinte az ügyfélben csak egy tárgyat láttam akin keresztül meg akarom valósítani a saját céljaimat. Ebben ugye nem igazán szerepel a másik ember.
Most pedig az ügyfélben az embert keresem. Rá vagyok kíváncsi. Nem csak a meló érdekel.
Gyakran tapasztalom például, hogy egy munkát sokkal szívesebben vállalok, ha mondjuk megtudok pár egyéni dolgot az ügyfélről. Egy 10 éve elhanyagolt kert kitakarításánál például sokkal érintettebbnek érzem magam, ha az ügyfél megoszt velem pár információt. Olyan lesz ettől a munka, mintha magamnak csinálnám.